Kedves Hanna!
Hogy vagy? Remélem jól érzed magad édesanyáddal. Mit meg nem tennék, ha az összes gyerekem velem lehetne. Csak te hiányzol.
Nem tudom, hogy édesanyád, Adrienn mesélte-e, hogy előtte is volt egy feleségem, akitől született egy fiam, akit Ferinek hívnak. De sajnos ez a házasságom sem tartott sokáig, ugyanis a néhai feleségem, akit Gittának hívtak, elszegődött a cirkuszhoz, cserben hagyva engem. Képzeld, még Ferit is magával vitte, akiből akrobata lett. Annyira hihetetlen!
Na igen. A történet úgy folytatódik, hogy Gitta egy szerencsétlen lépésével elszállt az élete, vagyis meghalt. Ez már akkor történt, amikor a mostani családommal éltem. Így Feri végre hozzámköltözhetett. Képzelheted milyen boldog voltam. Magamban reménykedtem, hogy a te anyád is félrelépik, s végre együtt lehetek azokkal, akiket szeretek: a négy gyerekemmel és az igaz feleségemmel, Nórival. Hogy miért NÉGY gyerekemmel? Nos azért, drága Hanna, mert Nórival még nevelünk két közös lurkót, Miskét, aki most töltötte be a tízet és Orsikát, aki idén ősszel megy iskolába.
Gondoltam én arra is, hogy te majd a levél olvasása közben azt fogod feltételezni, hogy „Ez az apa, ez az apa. Már megint megházasodott, ráadásul ez a Nóri néni már a harmadik! Ha így folytatja azt se fogja tudni, hogy melyik nő volt a felesége ezidáig!” – pedig akár hiszed, akár nem, Nóri aztán tényleg az igazi.
Igaz, hogy úgy tartják a tudósok, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de nálam ez nem így van. Az első feleségem, Gitta túl fantáziadús nő volt, aki lehetetlen álmokat kergetett. Ami nem jó.
Az anyád, meg túl földhöz ragadt volt, ráadásul semmi más nem érdekelte, csak a munkája és hogy minél több pénze legyen. Gondolom, erre a hibájára te is rájöttél. Amikor váltunk el, akkor a bíró nagyon rosszul döntött, amikor anyádnak ítélt meg téged. Ezután sokszor azon rágódtam, hogy mit ronthattam el, de rájöttem, az anyád nagyon befolyásos ember, a maga ügyvédi énjével.
Na szóval, és Nóri teljes mértékben a középút. Pont olyan, mint én: nem kell rászólni, hogy fejezze be az álmodozást, mert amit ő úgy gondol, hogy az jó, akkor az biztos, hogy úgy is van, és nem is kell azt mondani neki, hogy lazítson egy kicsit, nyissa fel a képzelőerejét és efféle halandzsákat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése